A bádogosok hagyományosan fémműves, kisiparos mesteremberek. A bádogos mesterség nagy része ma már nincs jelen, azonban tetőfedésnek még ma is lényeges összetevője.

A bádogozás története

A bágogos mesterek fehér és fekete bádogból, illetve fémlemezekből különféle egyszerűbb használati vagy tároló edényeket, tartályokat, lámpatesteket, lemezkályhákat, tűzhelyeket, lemezfedéseket, ereszeket, ereszcsatornákat készítenek.

Magyarországi megjelenése

Magyarországon a XV. században jelent meg, a bádogos szakma a XIX. századra már virágkorát élte. A XX. század elejére a jómódú városi lakosságnak eleinte bádogosok készítették az egyre népszerűbbé váló fürdőszoba felszereléseket, később be is szerelték azokat.

A bádogos mesterség háttérbe szorulása

A XX. század második felére a gyárak széleskörű térhódításának köszönhetően a hagyományos bádogosmesterség eltűnt, ma már csupán az épületbádogos szakma maradt fenn. A bádogosmesterség a lakatos és a kovács mesterségből fejlődte ki magát a bádoganyagok előtérbe kerülésével, szerszámai nagy hányadát is onnan hozta magával, munkamódszerei azonban az ötvös és a rézműves szakmákkal közelebbi viszonyban állnak.

Az épületbádogozás

Az épületbádogosok olyan bádogalkalmatosságokat állítanak elő, amelyek a tetőkön és a különböző épületszerkezeti elemek csatlakozásánál vízmentességet biztosítanak (például: eresz), illetve elvezetik a csapadékot, továbbá ők készítik a tetők díszeit is.