Mikor a barlangokat felváltották a házak, a lakások falai egyszerre voltak lejtők és falak is. Ez a megoldás napjainkban is elterjedt. A tetőfedés stílusa pedig folyamatosan változott.

Tetőfedés kezdete

Lapostetőket eleinte Észak Afrikában és Kis-Ázsiában egyemeletes házakra építettek. Később az ókori Görögországban átvették az egyiptomi építészeti stílust, ilyen pl. az oszlop, amik tartották a szerkezet gerendarendszerét. Ez fa vagy márvány anyagból is készülhetett. Később az oszlopokat náddal fedték, és ezután lett népszerű az agyag, aminek köszönhetően még erősebb lett a szerkezet. A tetőfedés befejezetlen volt, és ez szolgált mennyezetként. Ahhoz, hogy az esővíz el legyen vezetve, a tető az épület közepe felé lejtett. Ezt követték a mészből készült oszlopok, a lapostetőkre pedig vízelvezető tölcsérek kerültek, az esővizet pedig egy erre a célra kifejlesztett speciális medencében gyűjtötték. A tölcsérek használata a mai napig létezik.

Tetőfedés fejlődése Európában

Egy kicsit messzebb, Mezopotámiában a dőlt tetők voltak népszerűek, majd később lettek elterjedtek az aranyból készült épületek és tetők is. A kupola alakú tetők innen váltak ismertté, és a templomok egyik fő jellegzetességévé. Mindeközben Európában a csípő- és nyeregtetők voltak népszerűek. Színben a templomoknál a tetőfedés fekete cseréppel készült, a lakóházak teteje pedig pirossal.  Magas tetővel rendelkező házakat a középkorban kezdtek el építeni Észak-Európában, a román és gótikus korszakban. Ilyen 45-75 fokos dőlészszögű tetőket ma Németországban láthatunk. Nyugat-Európában a szoba méretének csökkenésével a tető is csökkent, így a házak kinézete is nagyban változott. Ezt követték a kupolatetős épületek építése.

Tetőfedés stílusa

A francia barokk stílus vezetésével változó lejtésű tetők készültek, amik 10 és 75 fok között voltak. Ezután pedig a tetőtér terét is elkezdték kihasználni és ugyanúgy lakható helyiségként kezelni a tetőfedés során.

Tetőfedés funkciója

A X. században megjelentek a kő épületek. A klasszicizmus korszakában a tetők lejtése csökkent és tető alatti tér padláskánt funkcionál. A tetőket szükségletként kezelték, és a homlokzat volt az esztétikum. Az építészet korszakainak változásában maga a tetőfedés stílusa is nagy szerepet játszik.